Az első szakaszban termékazonosítókkal kapcsolatos információk vannak, többek között az adott keverék, anyag felhasználására vonatkozóan, valamint az ellenjavallatokat érintő tudnivalók. Ebben a részben a biztonsági adatlap szállítójának az adatai is megtalálhatóak, fel van tüntetve az elérhetőségük is. A második szakaszban történik a veszély azonosítása és a keverék pontos besorolásra kerül. A veszélyt jelző piktogrammokat is itt láthatjuk, de ez a szakasz nyújt információkat arra vonatkozóan is, hogy okozhat-e károkat például az élővilágban, környezetben. Az óvintézkedéseket is ebben a fázisban közlik, például olvashatunk arról, hogy lenyelés esetén mi a teendő vagy, ha a bőrünkre kerül.
A harmadik szakasz foglalkozik az összetevőkel, ahol az alkotóelemek nevét pontosan meg kell határozni. A negyedik pontban esik szó az elsősegély-nyújtási intézkedésekről, hogy mit tegyünk szembe jutás, belégzés, lenyelés, bőrrel érintkezés esetében.
Az ötödik szakasz szól a tűzoltásról és a speciális felszerelésekről. A hatodik fejezetben írnak arról, hogy mi történik akkor, ha véletlenszerűen a környezetbe kerül az anyag, ugyanis erre is vannak bevált eljárások. A hetedik szakaszban olvashatunk a tárolásról, valamint a kezelésről, a nyolcadik pedig az expozíciós elleni védekezést írja le részletesen. A kilencedikben kémiai és fizikai tulajdonságok kerülnek említésre. A tizedikből megtudhatjuk, hogy a normál felhasználás mellett keletkezhetnek-e veszélyes bomlás termékek.
A 11-es rész foglalkozik a toxikológiai adatokkal, éppen ezért ez nagyon fontos része az adott adatlapnak. A 12-es szakaszban esik szó az ökológiai viszonyokról, a 13-as általános tanácsokat, útmutatásokat tartalmaz az ártalmatlanítási szempontokkal kapcsolatosan. A 14-es pontban foglalnak állást a szállítást illetően, a 15-ös a szabályozással foglalkozik, a 16-os fejezet az utolsó, ahol egyéb hasznos információkat találhatunk, ilyen például a rövidítések jelentése.